Kedves Olvasónk!

Most kettő egymáshoz kísértetiesen hasonló történetet / költöztetést/ szeretnék felidézni, bemutatni, melyek ritkán ugyan, de azért évente egy-két alkalommal biztosan előfordulnak a Sebitransnál. Olyan helyzetek ezek, melyek nagyon gyors reagálást, helyzetfelismerést, összehangolt logisztikát kívánnak tőlünk, amiben bátran mondhatom, nagyon jók vagyunk. Szeretjük a kihívásokat, szeretjük az elégedett ügyfelet, ezért bele szoktunk állni a majdnem lehetetlennek tűnő megoldásokba is, amitől tapasztalatunk szerint más cég esetleg a megszokások vagy a bürokrácia miatt megrettenne.

Első történetünk a nyár derekán Hamburgból indul, ahonnét egy évtizedek óta ott élő magyar hölgy hívott fel minket kétségbeesetten azzal, hogy 3 napja van arra, hogy kiköltözzön az ottani házából és elinduljanak az ingóságai Budapest felé. Azt gondolhatnánk, hogy a hölgy kissé felelőtlen volt, hogy az utolsó pillanatban próbált megoldást találni, de nem erről volt szó. A német szállító akivel idejében megbízást kötött váratlanul lemondta a fuvart. Hívása csütörtökön érkezett és a kipakolásnak vasárnap estig meg kellett történnie. Égtek a vonalaink, felborult a szokásos protokoll, nem tudtunk semmilyen adatot a szállítandó tárgyak méretére, súlyára nagyságára, esetleg kényes voltára nézve. Egy adat állt rendelkezésünkre, a lakás mérete, ami 240 négyzetméter volt! Gyorsan szerveztünk, az égiek is mellénk álltak, mert a 20 éves költöztetői tapasztalattal rendelkező Robi kollégánk pár 100 km-re Hamburgtól éppen akkor pakolt le egy fuvart, így a 12 tonnás autónkkal elindulhatott Hamburg felé. Szombaton reggel az adott címre ért, ahol azzal szembesült, hogy képtelenség a 240 négyzetméternyi területen lévő ingóságot felrakni az autóra, pedig a 12 tonnásnak hatalmas a rakfelülete. Újabb szervezés kezdődött és a 3.5 tonnás furgonunk is elindult Hamburg felé, ami szintén Németországban tartózkodott, így az addig rá váró feladatot átadta egy ott tartózkodó másik furgonunknak. Itt az előnye annak, hogy ennyi autónk mozgásban van Európa útjain. Míg az autóra várakoztak, Robi elindította a rakodást. Ehhez segítséget kellett szerezni, a hölgy végül riasztotta 2 német ismerősét, ugyanis kiderült, hogy emeletről kell lehozni a bútorok nagy részét. Itt még nem ért véget a meglepetések sora, mert szállításra várt egy nagyon értékes 200 kilót nyomó zongora is, ami szintén az emeleten volt. Ezen a ponton, triplán volt értékes Robi tapasztalata, kellett a spiritusz, az erő, de a finomság is, hogy sérülésmentesen kerüljön le az emeletről, aztán megfelelő védelemmel ellátva kerüljön be az autó rakterének mélyébe a becses hangszer. Közben megérkezett a furgonunk is, így a már 4 főre duzzadt csapat estére ugyan és alaposan megizzadva, de mindent kipakolt és felpakolt indulásra kész állapotban. Pihenés után elindult a kettő autó és a hölgy ingóságai 2 nap múlva Budapesten voltak, ahol már a rutinos költöztető csapatunk gyorsan helyére pakolta a tárgyakat, fellélegzett mindenki, elsősorban a megrendelőnk, mert minden flottul ment a kezdeti szinte „lehetetlen” megcsinálni gondolat helyét a megnyugvás váltotta fel. Ez egy igazán dinamikus csapatmunka volt!

A másik történet a Francia-Német-Svájc hármas határon lévő francia Huningue nevű kisvárosból indul, szinte kisértetiesen hasonló körülményekkel mint az előző történet. Szintén csütörtök este, már a munkaidőnk utolsó pillanataiban hívott fel minket egy Anita nevű hölgy, hogy S.O.S helyzetben van és pár nap alatt oldjuk meg a Veszprémbe történő hazaköltözését. Nem kerestük sem az okokat, sem a kifogásokat, hogy miért ilyen későn szólt a potenciális ügyfelünk, hanem kis időt szántunk a döntésre, hogy a kifogásokat kereső „nemet” vagy a bevállalós „igent” válasszuk-e, aztán mentalításunkhoz híven, elvállaltuk a feladatot, amit utólag nyugodtan nevezhetnénk a „minden az utolsó 1 percen múlik feladatnak”.  Anita a munkaidőnk utolsó percében hívott fel minket, amikor fuvarszervezőnk már vette a kabátját. Ide a 7 tonnás autónkat küldtük, amely úgy ért a határra, hogy 1 perc volt vissza a sofőrünk vezetési idejéből a tachográf szerint, de odaért, hogy intézhesse a vámot. A vámügyintéző hölgynek 1 perce volt vissza a munkaidejéből, mondhatta volna, hogy majd holnap, de jó fej volt, ismert minket és elintézte a papírjainkat, így a pihenőideje letelte után kollégánk leadta egy svájci címen a nála lévő szállítmányt és már indult is a hármashatárra. Szombaton megtörtént Huningue városában a felpakolás, hazafelé ugyan nem jöhetett az autónk Ausztria felé a kamion stop miatt, de Csehországon keresztül vasárnap estére Veszprémbe ért Anita minden ingósága. Tőle aztán kaptunk egy 5 csillagos Google értékelést is az alábbi véleményével:

„Nagyon elégedettek voltunk a Sebestyén Trans csapatával! Már a szervezés alatt is figyelmesek és segítőkészek voltak, a sofőr pedig pontos, kedves és szakmailag is profi. Gyorsan és gördülékenyen zajlott a költözés Franciaországból Magyarországra! Szívből ajánljuk őket!”

Fenti történetek mutatják, hogy tényleg nem ismerünk lehetetlent, de azért természetesen mi is az előre pontosan kidolgozható és tervezhető szállításokat, költöztetést preferáljuk inkább.

Kedves Olvasóm, Barátom! Lassan az év utolsó hónapja közeleg, úgy gondolom lesz még átadni való gondolatom a karácsonyi időszakban is, de addig is szeretnék kívánni kellemes és tevékeny késő őszt és szívet melengető esti beszélgetéseket, pihenéseket egy illatos tea vagy a kedvenc ital társaságában.

Baráti üdvözlettel, Sebestyén Sándor